2. fejezet

-Kislányom, csak 10 percre gyere be!-mondta apa.-Nagyon igazságtalan vagy velünk! Mi csak segíteni próbálunk!
-Rach, hidd el, nem fogod megbánni!Ez a nagynénim lovascentruma. Sok ló van itt, és van néhány eladó is! Ahhoz, hogy túltedd magad a sérelmeken, kell egy társ neked, és erre a célra egy ló a legjobb!-mondta Kirstie.
-Nem veszünk lovat!!! Ki ne találjátok!!! Bemegyek és szétnézek, de nem kérek lovat!!! Csak tíz perc!!!-kiabáltam.
Nem értettem mit akarnak. Már elmagyaráztam mindenkinek, hogy nekem nem kell másik ló. De 10 percet csak kibírok! Ám legyen...

2 perccel később...

Kikászálódtunk a kocsiból, megmozgattuk elgémberedett tagjainkat, és ekkor egy nő sietett elénk kertésznadrágban, munkáskesztyűben, és szalmakalapban. Körülbelül 45 éves lehetett.
-Sziasztok!-vette le a kesztyűit, és rázott kezet mindannyiunkkal.
Mikor odaért hozzám, ezt mondta:
-Szia, bizonyára te vagy Rachel.

-Igen, én vagyok-fogtam kezet a nővel.
-Sokat hallottam rólad, Kirstie mesélte, hogy a lovad elpusztult. Hadd mutatkozzam be. Anna Jacobs vagyok. Nyugodtan hívj Anna-nak. Tegeződhetünk.
Végre bementünk az istállóudvarra. Gyönyörű volt. A kerítések lakkozott, kerekre farakott tölgyfaoszlopokból voltak, az istálló óriási, piros épületként magasodott. A lovaglópályák beterítve tengeri homokkal. Lovászok ápoltak elegáns telivéreket, és volt itt néhány kis shetlandi póni is.
-Kiváncsi vagy a lovascentrum történetére?-kérdezte Anna.
-Igen-feleltem.
-Rendben, akkor elmondom. A lovascentrumot 10 éve alapítottam a férjemmel. Ő tréner, én pedig értek az alternatív gyógymódhoz. A lovascentrum neve mindig is Táltos lovascentrum volt. Itt mindenféle ló megtalálható egészen a kis Falabelláktól a Shire-ig. Egy hete mentettünk meg egy szürke angol telivért a vágóhídtól. Az Ő neve Storm clouds. Származása figyelemre méltó. Anyja Secretariat déunokája, apja Ruffian távoli rokona. Lovasa meghalt autóbalesetben, és a hiánya miatt szinte megvadult. Próbáltam mindenféle gyógymodot Rá, de nem segít. Ő pedig egy nagyon szelíd herélt ló...
-Hol van?-szakítottam félbe Anna-t.
-A csődör legelőn, mivel egy csődörünk sincs itt jelenleg. Kettő versenyez, három fedez, egy bérbe van adva.
Hirtelen átbújtam a csődör legelő kerítésén, és elindultam Storm clouds felé.
Kirstie, és apa utánam kiáltott.
-Rachel, ne! Várj! Nem ismered!
De én meg se hallottam őket. Odaértem hozzá. A szemembe nézett. Visszanéztem. Akkor tudtam, hogy Ő nekem rendeltetett. Megsimítottam. Felemeltem a fejem és ránéztem apára. Halkan szinte suttogva, megkérdeztem.
-Apu, megszelídíthetem?