A karácsonyőrök
A karácsonyőrök
Egy fagyos, decemberi reggelen Jane White a hóban ébredt. Vörös, hullámos, derékig érő haja összeborzolódott és teli volt hóval. Szuper, ma is biztos alva jártam! – gondolta. Évek óta minden december 23-án alvajáró lett. Leporolta szinte összefagyott hálóingjét és dideregve bement a házba, ahol ikertestvérével, a 17 éves Carol White-tal és nagymamájukkal lakott. A szüleik Carol és Jane születésekor meghaltak, mind a ketten, rejtélyes okból. Nagymamájuk nevelte őket. Más élő rokonuk nem volt. Így éltek, egészen máig. Mert ma minden megváltozott…
Jane belépett a házba, viszont Carolt nem találta sehol. Szólongatta, de válasz nem érkezett. Jane felkapta a kanapén heverő mobilját és tárcsázta Carol számát. Megnyomta a hívás gombot. Kicsöngött, viszont egy pillanattal később a szomszéd szobában is megszólalt egy mobil. De ez… Carol mobilja! – riadt meg a lány. Kezdett kétségbe esni, fel-alá járkált. Öt perc múlva (ami Jane-nek 1 hétnek tűnt) nyílt az ajtó és Carol lépett be.
- Hol voltál? – pattant fel a lány.
- Hagyj, mit érdekel? – válaszolt a testvér.
- Carol, várj… - mondta, de már késő volt. A lány végigrobogott a folyosón és eltűnt a szobájában. Bekulcsolta az ajtót és csönd lett.
Ebben a pillanatban nagymamájuk, az ősz hajú Sara White lépett ki a szobájából köntösben.
- Mi történt? – kérdezte.
- Semmi, nagyi, tényleg. De hol volt Carol?
- Nem tudom, szerintem el se ment – válaszolt és visszament öltözni.
Jane leroskadt a fotelbe. Kezébe temette arcát és várt, gondolkozva és bizonytalanul, kérdésekkel tele. Bement a szobájába és írni kezdett egy verset. Ha elfogta egy érzés, írni kezdett, kiírta magából azt, ami foglalkoztatta. A vers a bizonytalanságról és a szomorúságról szólt és így hangzott:
Mi történik?
Mi történik körülöttem, mi történik velem?
Születésem óta furcsa, gyötrő az életem.
Csak tudnám, miért, csak tudnám, mitől?
Elmúlhat száz év, de válasz sose jő.
Mi az élet, mi a bánat?
Mitől vagyok a sors bábja,
Kit úgy mozgat, ’hogy kedve tartja
És ahogy a Sorskönyvben meg van írva.
Miután leírta e sorokat, kicsit megkönnyebbült. Lezuhanyozott és öltözni kezdett. Úgy tervezte, hogy feldíszíti a nappaliban álló fenyőt, hogy karácsonyfa legyen. Megfésülködött és kiment a konyhába. Megevett egy vajas kiflit és megivott egy pohár teát. Ezután átment a nappaliba, odament a régi fenyőfából készült szekrényhez és előbányászta a girlandokat, a díszeket, a csengettyűket és végül a csillagot. Odavitte mindet a fához és ebben a pillanatban Carol jelent meg, sötétbarna haját lófarokba kötve, egy farmerben és egy zöld hosszú ujjú garbóban. Jane elfordult tőle és úgy tett, mint aki észre sem vette.
- Figyelj, bocs. – Carol a vékony ujjait tördelte és szemét lesütötte. – Bocsi, hogy ilyen bunkó voltam veled…
- Én kérek bocsánatot – szakította félbe Jane.
- Nem, hagyd… Ma kicsit ideges vagyok… Amúgy, csak levegőzni voltam kint.
- Ó ezek szerint a semmin veszekedtünk? – kérdezte mosolyra húzva a száját.
- Úgy tűnik – kezdett ő is vigyorogni. – Segíthetek díszíteni?
- Persze, gyere, te magasabb vagy, jobban eléred a fa tetejét! – pillantott fel Jane a majd’ két méteres fenyőre. Elkezdték díszíteni a fát. Körülbelül egy óra múlva a fenyő díszben állt és Sara lépett be a szobába.
- Jó reggelt lányok, ettetek reggelit? Gyönyörű lett a fa! – álmélkodott boldogan.
- Jó reggelt, nagyi! – köszöntek az ikrek. – Igen, ettünk, és köszi.
- Akkor jó. Mit szólnátok, ha megnéznénk pár karácsonyi vígjátékot és megsütnénk a szülinapi tortátokat? – mondta a nagymama. Jane és Carol összenéztek és kirobbant belőlük a nevetés.
- Rosszat mondtam? –kérdezte Sara.
- Nem, csak elfelejtettük, hogy ma van a 18. születésnapunk! – csillapodtak le a lányok, de még mindig nevettek.
- Ja, értem! – mondta nagyi és elvigyorodott. – Na, kapcsoljátok be a tévét, én pedig akkor készítek két tortát, Carol, neked csokisat, Jane, neked meg vaníliásat, mert az a kedvencetek.
- Óké – vágták rá. Bekapcsolták a tévét és egyik csatornáról kapcsoltak a másikra, míg végül egy Crazy Xmas nevű vígjátékot nem találtak. Szórakoztatónak találták, így mikróztak egy kis popcornt és együtt nevettek a poénokon.
A vígjáték után visszavonultak becsomagolni az ajándékaikat, hisz ideje volt, mert december 24-ét mutatott a naptár. Jane nővérének egy szép, hópihés ezüstláncot vett, nagymamájának pedig egy karácsonyi díszítésű konyhai szettet, ami egy kötényt, egy konyharuhát és egy sütőkesztyűt tartalmazott. A kirakodóvásárban, a város főterén látott egy gyönyörű, kőből faragott talapzatú hó gömböt, amiben egy gyönyörű fenyő volt, alatta ajándékokkal. Ez nagyon megtetszett neki és megajándékozta magát vele. Vöröses falú szobája íróasztalára helyezte el. Nem tudta, hogy Carol mit vett neki, csak azt, hogy a nagymamájuknak mit. Az pedig egy 500 oldalas irodalmi regény új kiadása, mivel nagymamájuk imád olvasni. Jane elővette a külön erre az alkalomra tartogatott, díszes, zöld karácsonyi csomagolópapírt, az íróasztalfiókjából pedig celluxot és ollót. Becsomagolta az ajándékokat és mikor végzett, kiment a konyhába segíteni a nagymamájának.
- Szia, nagyi, hogy haladnak a torták? – kérdezte mosolyogva.
- Egyre jobban, kicsim! Szeretnél segíteni? – jött a válasz.
- Igen!
- Rendben, kevergetnéd a csokoládékrémet? – kérte.
- Szívesen – mondta és nekiesett a massza elkeverésének.
A nap hátralévő részében az ikrek segítettek nagymamájának sütni, főzni, aminek egy fenséges vacsora lett az eredménye. Az étkezés után elmentek aludni mind. Úgy tervezték, hogy éjszaka külön-külön mindenki kivonul az ajándékaival és elhelyezi őket a fa alatt. Mindenkit ébresztőóra kelt fel. Jane hajnali kettőre állította a vekkert.
Hajnali kettő után 10 perccel Jane kilépett a szobájából lábujjhegyen osonva. Óvatosan becsukta az ajtót szabad kezével, amiben nem feküdtek ajándékok. Kilopakodott és zseblámpája segítségével elhelyezte a fa alatt a csomagokat. Felpillantott és... felsikoltott.
- Carol! Hát te?
- Jane! Te mit keresel itt?
- Én csak az ajándékokat rakom a fa alá! – mondta Jane.
- Ahogy én is.
- Hát akkor ezt jól elintéztük! Na, menjünk vissza aludni!
- Oké.
Ebben a pillanatban varázslatos fény támadt és egy vörös, zöld fenyődíszekkel tarkított hajú, karcsú, 25 évesnek kinéző nő állt előttük, tündérszárnyakkal, karácsonyi díszítésű bíbor ruhában, lábán zöld balerinacipő. Egy karácsonytündér. Oldalán egy zöld ruhás, szárnyas fenyőőr nővel, aki gyönyörű, földig érő, zöld ruhában volt, haja sötétbarna és derékig érő. Az ikrek csak bámultak, egy hang sem jött ki a torkukon.
- Üdvözöllek titeket, ifjú Karácsonyőrök, Janesila és Carolini! – szólaltak meg az Őrök.
- De… Mi Jane és Carol vagyunk… - mondták a lányok.
A vörös Őr megrázta a fejét mosolyogva. - Nem. De gyertek velünk, mindent elmondunk. Apropó, nevek! Engem Irenalis Sindala-nak hívnak, a társamat pedig…
- Elisarda Chrisit vagyok – fejezte be a mondatot a zöld Őr.
- Gyertek! – mondták egyszerre, s felröppentek.
- Jó, de mi nem tudunk rep… - mondták az ikrek.
- Jaj, tényleg! – csaptak a homlokukra. Ez szempillantás alatt gyönyörű ruhát varázsoltak a két lányra, Carol egy zöld, díszes, csengettyűkkel és arany tobozmotívumokkal teli pörgős szoknyát és topot kapott, míg Jane ugyanezt, csak pirosban és tobozok helyett masnikkal. Mindketten ruhájukhoz illő szárnyakat kaptak és már repültek is Christmas World felé. Itt éltek a karácsonyőrök – beleérte a karácsonytündéreket és fenyőőröket – és az egyéb, karácsonnyal kapcsolatos lények. Az egész világ egy óriási fenyőerdő volt, mit hó borított, s a karácsonyőrök laktak a fákban. Odaértek végre a bejárathoz, ami egy nagy fenyőodúban volt.
- Jelszó: Mundus Class! – mondta a két Őr. A faragott, mintás és poros faajtó feltárult és a két lány, szorgoskodó Őrök tömkelegét látta maga előtt. Ámulva beljebb léptek és félénken elmormoltak egy „Sziasztok”-ot, mire mindenki feléjük fordult. Ekkor egy szán érkezett meg, melynek utasa egy gyönyörű tündér volt. Fehér, csillogó, földig érő ruhája és jégcipője volt. Haja ezüst, hópelyhekkel teli, kontyba volt fogva. Barátságosan mosolygott. A szánt két pegazus húzta, gyönyörű karácsonyi, csengettyűs hámban. A szán leszállt és a nő kiszállt belőle.
- Üdvözöllek titeket, ifjú Őrök! Gondolom, szeretnétek megtudni, mi ez az egész. Először is: a Karácsonyőrök Hivatalos Egyesületét én hoztam létre, Shenla Christas, első Őrként. Két fajból áll az egyesület: Fenyőőrök és Karácsonytündérek. Janesila, neked az igazi neved, amit születésedtől fogva 18 évig nem szabad megtudnod, az ez: Janeslia Whitein, és te egy Tündér vagy. Carolini, te Carolini Whitein vagy, egy Fenyőőr. Először is, itt kaptatok egy fenyőházat, amit majd meg fogtok nézni Irenalis-sel, az egyik tanárotokkal. Na, de a szabályok: December 20-ától december 30-áig itt kell tartózkodnotok, és amit a tanítóitok mondanak, azt el kell végeznetek, de nem lesznek nehéz feladatok. A szüleitek azért haltak meg születésetek napján, hogy átadják a helyüket az új generációnak. Most választhattok, elfogadjátok-e a hivatást, avagy nem?
A lányok döbbenten összenéztek és miután felfogták a hallottakat, elmosolyodtak. Egyszerre bólintottak, még mindig kábultan. Egy darabig csen borult a világra, aztán mindenki éljenezni kezdett. Az ikrek kissé zavarban mosolyogtak, de végül ujjongani kezdtek ők is. Rájöttek, hogy nekik is van éltük és, hogy mindig számíthatnak a családjukra és a többi Őrre.
