1. fejezet

-Rachel?!-kopogtatott Kirstie a szobám ajtaján.-Nyisd ki! Beszélni akarok veled! Fontos!
-Nem nyitom ki!-feleltem, és feltekertem a rádiót.
Ekkor Kirstie könyörgőre fogta a dolgot.
-Kérlek, Rachel! Adj nekem két percet! Csak hallgass meg!
-Rendben-mondtam megenyhülve, és kinyitottam az ajtót. Tényleg nem kéne így viselkednem, Kirstie, a szüleim, és mindenki csak jót akar nekem, én meg leordítom a fejüket, és sajnáltatom magam.
Ekkor bejött Kirstie Jacobs, a legjobb barátnőm óvodás korom óta.
-Figyelj, Rachel, muszáj kimozdulnod. Elmegyünk az egyik rokonomhoz. Ne is ellenkezz!
-Ezt már mondtam, nem?!-kiáltottam.-Soha többé nem mozdulok ki a szobámból!!! Itt akarok meghalni!!!
-Ne beszélj butaságokat. Csak egyszer gyere el velem valahova, aztán békén hagylak!
-Rendben, de csak egyszeri alkalom.
-Köszönöm!!!-visított fel Kirstie.

Tíz perccel később...

-Indulhatunk, lányok?-kérdezte apa.
-Igen-feleltük.
Nagyon furcsa volt újra a kocsinkban ülni. Kíváncsi voltam, hova megyünk. Fél óra múlva megérkeztünk egy lovastanya bejáratához. Nem hittem a szememnek. Mit képzelnek magukról?!
-Nem megyek be ide!!! Soha!!! Értettétek???!!!