4. fejezet

Gyönyörű reggelre virradt. A madarak csiripeltek, a fák között átszűrődött a felkelő nap sok aranyló sugara. Kirstie rám vigyorgott.
-Mi van, hétalvó?
-Ki a hétalvó? Hajnali 6 óra van!-lengettem meg az orra előtt a vekkert.
-Az lehet, de én már legalább egy órája ébren vagyok.
Kirstie már csak ilyen. Képes 3-kor felkelni, ha azt akarja. Az öt órával még jól jártam. Ekkor jutott eszembe, hogy ma milyen nap van.
-Kirstie! Ma mehetünk Storm clouds-ért!-visítottam-Keltsük fel anyáékat!
Lerobogtam a lépcsőn. A konyhában nincs senki. A nappaliban sem. Újra felmentem a lépcsőn. Berobbantam a hálószobába. Apa a tévét bámulta, anya meg még mindig mélyen aludt.
-Apa! Indulhatunk Storm clouds-ért!!!-kiabáltam.
-Lassan a testtel, még csak 6 óra van.
Jó, elismerem, még ráérünk. Anna azt mondta, hogy 10-re legyünk a farmon.
-Jó, jó, apa. Akkor kitakarítom az istállót, keresek némi szalmát, új almot rakok be, feltöltöm az itatókat, köztük a legelőjét is, felseprem a…
Itt apa félbeszakított.
-Állj! Elmondom én. Reggelizel, lezuhanyozol, magadra veszel egy farmernadrágot, egy pólót, és egy lenge kardigánt. Igaz, hogy július közepe van, de kissé csípős szél fúj. Utána készítheted elő a helyet Storm clouds-nak.
-Muszáj? Egy falat se menne le a torkomon. Tegnap este 15 percig zuhanyoztam, és az idő se rossz. Süt a nap hétágra.
-Nem mehetsz ki a lakásból, addig, míg nem öltözöl fel rendesen, le nem zuhanyozol, és nem eszel valamit.
Vágtam egy grimaszt, és lementem a konyhába. Kirstie utánam.
-Éhes vagyok, van itthon joghurt?-kérdezte-vagy málnalekvár? Esetleg gabonapehely?
-Mindhárom van-feleltem-szolgáld ki magad, érezd magad otthon.
Ekkor már a pirítósomat raktam be a sütőbe. Kirstie elővett a hűtőből egy málnás joghurtot, és egy kenyeret, valamint málnalekvárt. Ekkor a pirítósom elkészült. Megkentem vajjal, foghagymával, és megsóztam. Isteni volt. Megreggeliztünk. Kirstie a közös fürdőszobában, én pedig a sajátomban zuhanyoztam. Végül felöltöztünk. Én rohantam ki, de Kirstie se sétált közömbösen. Elfutottam az istállóig Kirstie-vel versenyezve. Bent kifújtuk magunk.
-Rendben. Mivel az istálló a tiétek, te vagy a főnök-jelentette ki Kirstie.
Jó, nem ellenkezek, legyen így.
-Oké. Mivel felhatalmaztál főnöknek, kiosztom a feladatokat. Én söpröm az istállót, takarítom a bokszokat, almozok, feltöltöm az etetőt. Te feltöltöd az itatóvödröt, kint a vájút, átvizsgálod a legelő kerítését, ellenőrzöd a felszereléseket. Sok a dolgunk, de van 2 és fél óránk.
-Rendben, értettem, Rachel.
Csendben dolgoztunk. Éppen kész lettünk, amikor apa szólt.
-Lányok, ideje indulni! Gyertek!
-Megyünk!-kiáltottuk.
Nemsokára megérkeztünk. Anna sietett elénk.
-Sziasztok! Örülök a találkozásnak!
Kórusban köszöntünk.
-Szia Anna!
-Storm clouds még mindig a legelőn van. Szerintem álljatok a hátsó bejárathoz az autóval. És Rachel, te vezesd fel. Nincs ellenére, Mr.Hughes?
-Nem-felelte apa-Rachel mintha kicserélődött volna, mióta megismerte Stom clouds-ot.
Hátramentünk a kocsival. Miután megálltunk, rögtön bementem Stormi-hoz. Ezt a becenevet én adtam neki.
-Szia, nagyfiú-mondtam neki, és megsimogattam a nyakát. Stormi örömében felnyerített.-Mondtam, hogy látjuk még egymást. Most hazaviszlek, hozzám. Szép boxod, és saját legelőd lesz.
Befásliztam a lábait, és a farokrépáját. Csendben álldogált. Kiezettem a karámból, és elvittem a lószállítóig. Először megijedt, de egy kis nyugtatás után szépen besétált. Óvatosan becsuktam a lószállító ajtót, és beültem a kocsiba. Otthon levezettem Stormit a kocsiról, be a boxába. Segítettem neki beilleszkedni, és több óráig csutakoltam őt…