5. fejezet

A következő napokban már elkezdtem kapcsolatot teremteni Stormi-val. Utánanéztem az interneten a Natural horsemanship módszernek, és elkezdtem olvasni Monty Roberts könyveit. Ugyan Stormi bennem bízott a legjobban, éreztem, hogy egy kicsit közelebb kell kerülnünk egymáshoz lelkileg. Több órát töltöttem vele, és beszéltem hozzá. Körülbelül ugyanakkorák a méreteik Beauty-val, ezért nem kell új kötőféket, kantárt, nyerget venni. Rengeteget babusgattam, csutakoltam. Ha kint volt a legelőn, rendszerint kinn maradtam vele, és a kerítésen ültem. Egyedül ebédelni mentem be. Kirstie is átjött rengetegszer, és beszélgettünk. Szinte minden nap az istállóban aludtam, egy hordozható ágyon, a Stormival szomszédos boxban. Azt a boxot kialmoztam teljesen, és egy régi szőnyeget is raktam be. Igazi kis szobává alakítottam. Még éjjeliszekrényem, olvasólámpám, és egy ultra szuper, hangtalan fűtőventillátorom is volt. Jól berendezkedtem. Ha Stormi szőre úgy fénylett a sok csutakolástól, hogy kisütötte az ember szemét, akkor átvonultam a kis „szobámba”, és Monty Roberts könyveit olvastam. Ugyanis imádok olvasni. Ma átjött Kirstie, itt is alszik. A következő beszélgetésbe elegyedtem vele.
-Hogy haladsz Stormi-val? – kérdezte Kirstie.
- Jól. Már sokkal jobban bízik bennem. Csak az a baj, hogy Anna-nak, mint iskolaló kellene. Csak máshoz is hozzá kell szokatni. Nem segítesz?
- De, szívesen segítek. Ma kezdhetjük a munkát.
- Rendben. Gyere be velem a boxába! Utánam gyere – mondtam neki.
Kirstie némán bólintott. Kinyitottuk az „én boxom” ajtaját, és kimasíroztunk. Bementem Stormi-hoz.
-Szia, kicsim. Most be fog hozzád jönni Kirste. Ne félj tőle. Barátom – suttogtam.
Időközben észrevettem, hogy Stormi érti, amit én mondok neki. Hegyezi a fülét, és pl. ha azt mondom, hogy menjen be a boxába, egyenesen besétál. Intettem Kirstie-nek, hogy bejöhet. Szépen, lassan odasétált Stormi-hoz. Storm clouds gyanakvóan méregette. Kirstie kinyújtotta a kezét. Stormi megszaglászta. Egy lépést közelebb mentek egymáshoz. Kirstie megérintette. Stormi elfogadta. Kirstie szép lassan simogatni kezdte. Megtörtént az áttörés. Sikerült az első lépés. Nem tudom ezt felfogni. Kirstie mosolyog, mint a vadalma. Én is. A következő napokban ezt gyakoroltuk. Két nap múlva Stormi már Kirstie-be is bízott. Igaz, nem úgy mint bennem, de igenis bízott benne. A következő lépés a nyereghez, és kantárhoz szoktatás lesz. Időközben felhívtam Anna-t, és ő teljesen el van ragadtatva. Dícsérget, és azt mondta, hogy majd átjön valamelyik nap. Mondtam, hogy jöhet, itthon vagyunk. Három nappal a siker után az ideiglenes szobámban fekve álmodoztam. Stormi néha átkukucskált. Azt gondoltam, hogy Anna úgyis szeretné majd visszakapni Stormit, ha iskolalóvá nevelem. Ez elszomorított. Viszont, ha Anna megengedi, akkor meg tudom látogatni. Mivel versenyló felmenői vannak, lehet, hogy versenyezni is fog. Az nagyon jó lenne. Csak az a baj, hogy tenyészmén már nem lehet, mert herélt. De legalább versenyezhet. Anya jött beaz istállóba, kizökkentve a gondolataimból.
-Szia, kicsim. Hogy vagy? Hoztam reggelit – mondta.
-Jó reggelt anya. Milyen reggelit hoztál?
-Vajas kenyér, és málna tea.
- Az jól fog esni, köszi.
Reggeli után kivittem Stormi-t a legelőre. Visszavonultam a boxba, és olvastam. Fél óra múlva kimentem dolgozni Stormi-val. Épp rápillantottam a legelőre, és… Úristeen!!!
-Segítség!!! – kiáltottam, de senki nem hallotta meg. Anyáék bevásárolni mentek.